Logo SSF, Social Sans Frontières
Bienvenue à SSF
  Agrandir la taille des caractères   Réduire la taille des caractères  

2016 : Inkluzív társadalaom és a szociális szektor

Inkluzív társadalaom és a szociális szektor :
Milyen szerepet játszhatnak a szociális szakemberek
egy befogadó társadalom felé irányulásban ?

Nyugati társadalmainkban a « befogadó » fogalom a 90-es években jelenik meg, éppen akkor amikor az egyenlőtlenségek és a kirekesztő magatartások növekedését tapasztaljuk. Mit takar ez az új fogalom ? Milyen változásokat javasol az egyén és a társadalom kapcsolatában ? Milyen hatása lehet az szociális szakemberekre ?

Az « inklúzió » angolszász eredetű, pontosabban a fogyatékkal élők társadalomban elfoglalt helyével foglalkozó áramlat terjesztette el. A fogyatékkal élők egyesületei és az ő megbélyegzésük ellen és a másság elfogadásáért kűzdő nemzetközi szervezetek révén tűnt fel. Azután begyűrűzött a  politikai körökbe, érintve minden olyan területet és helyet, ahol társadalmunkban az egyenjőségek kialakulnak : az oktatást, de a munkát , a lakáskérdést, a szabadidős tevékenységet is. A fogyatékkal élőket, de a hátrányos helyzetűeket, a kisebbségeket, a szegénységben élő dolgozókat, a migránsokat stb. is.

Néhány meghatározás

Fogyatékos területen azt tapasztaljuk, hogy a befogadó modell szoros kapcsolatban van a «hátrányt szenvedő személy » új fogalmával. Ebben a modellben a társadalmi életben való részvétel a személy  jellemzői és a környezet jellemzői közötti kölcsönhatás eredménye. A deficit, amellyel a személy rendelkezik egy adott környezetben, amely lehet segítő vagy akadályozó, cselekvésképtelenséget eredményez, hátrányos helyzetet hozva így létre. Pl. a közösségi közlekedési eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése vagy a szemináriumon tolmácsok jelenléte megkönnyíti a társadalomban való részvételt. Ez a fogalom modell összecseng a befogadó társadalom modelljével, amely szerint a környezetet úgy kell kialakítani, fejleszteni, adaptálni, hogy kiegyenlítse az akadályokat, vagy legalábbis megkönnyítse a társadalom minden tagjának teljes körű részvételét. Meg kell különböztetnünk a befogadást és a beilleszkedést, ez utóbbi változást, a hátrányt szenvedő személy részéről a társadalom felé való elmozdulást, abba való beilleszkedést tételez fel.
Ezt a megközelítést könnyen ki lehet terjeszteni a kirekesztés más formáira is, a munka területén, a migráció, a társadalmi, kultúrális problémák területén stb. ahol az interakciók könnyítik vagy épp ellenkezőleg  nehézségeket gördítenek a társadalmi életben való részvétel elé.
Niklas Lehmann (1927-1998), német szociológus a « társadalmi befogadás » kifejezést az egyének és a társadalmi rendszerek közötti kapcsolatok jellemzésére használja. A társadalmi befogadást a kirekesztés ellentéteként fogja fel. Érinti a társadalom gazdasági, szociális, kultúrális és politikai szektorát.

Hasonlóképp az Európai Bizottság szerint « Az aktív befogadás lehetővé teszi minden polgár számára, ideértve a leghátrányosabb helyzetűeket is, hogy teljeskörűen résztvegyenek a társadalmi életben, nevezetesen hogy legyen munkájuk. Különböző problémákat kezel : a szegénységet, a társadalmi kirekesztettséget, a dolgozók szegénységét, a hoszzú időtartamú munkanélküliséget, (…), a férfia és nők közötti egyenlőtlenséget. »
A befogadó társadalom az, amely befogadja vagy bevezeti határain, értékein, normáin belülre mindazokat, akik jog szerinti tagjai. A befogadó társadalom ideálja az egyének különbözőségükben való egyenlősége eszméjén alapszik. Egy befogadó társadalomban mindenkinek megvan a helye, megilleti a tisztelet és a teljes jogú polgárság a bőrszínétől, nemétől, kultúrájától, fogyatékától vagy gazdasági helyzetétől függetlenül.

A szociális ellátásra való hatása

A társadalmi kapcsolatok ilyen újfajta értelmezése érinti mind a kultúrális modelljeinket, mind a különböző normákkal, színvonallal, és intézményesített és rögzült standardok szerinti besorolással jellemzett helyeket (iskola, üzem, intézmény).
Ezzel szemben a szociális munkát a társadalomban a « normáknak megfelelőket » és meg nem felelőket elválasztó határoknál, küszöböknél fejtik ki. Olyan helyek és speciális  támogatási formák alakultak ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az ilyen személyek ne legyenek teljesen kirekesztve, habár nincsenek teljesen befogadva sem…
Ebből következően a normával, a szakosodással és az elkülönítéssel való viszonyulásunk felülvizsgálatra szorul, egy befogadó társadalomra való törekvés arra késztet minket, hogy a szociális és egészségügyi-szociális ellátás formáit átalakítsuk. Ez az intézmények és a társadalom, az ún. szakosított ellátási rendszer és a hétköznapi valóság közötti jobb átjárhatósagot feltételezi. « Intézménytelenített » projekteket eredményez. Az Európa Tanács is ebbe az irányba mutat. Akár a lakáskérdésről, az oktatásról, vagy a munkáról legyen szó, arra késztetnek, hogy egyre nyitottabb befogadó intézmények felé, a köznapi környezetben való támogatás felé haladjunk.
Konferenciánk célja, erre a befogadó társadalom projektre alapozva új szociális ellátási formák kialakítása, amelyekben mindenki helyet kap és teljeskörűen gyakorolhatja polgári jogait. Mi ennek a tétje ? Mik a korlátok ? Milyen « jó gyakorlatokat » kellene kidolgozni, hogy biztosítsuk ezt az újtípusú együttélést ?
 Ebben az általános keretben a szemináriumra készülő előadásoknak két szempontrendszer kereszteződésére kellene épülniük :
    •    az érintett populáció : fogyatékkal élők, idősek, fiatalok, hátrányos helyzetűek, kisebbségek, migránsok stb.
    •    az elláts területe : oktatás, munka, lakás, polgári részvétel (kultúrális, és sporttevékenység), stb.

Social Sans Frontières, 2016. január 18.